Minden idők legsikeresebb nyitott kétüléses kocsija a Mazda MX-5. Generációk óta az élményautó mintapéldája: kicsi, hátsókerék-hajtású és megfizethető.
A második generáció
1997-ben, a Tokiói Autószalonon mutatták be az MX-5-ös második nemzedékét, 110 és 140 lóerős motorokkal. Bár minden irányban nőtt valamelyest, és a felszereltsége is gazdagabbá vált, a mérlegen csak 60 kilogrammal nyomott többet elődjénél, viszont így már átcsúszott az egytonnás határon. Külseje maradt gömbölyű, de az oldalán megjelent két karaktervonal a férfiasabb kisugárzásért, és a légellenállás szempontjából rendkívül előnytelen, nehéz és bonyolult bukólámpákat is fixen beépített, mandula formájú fényszórókra cserélték. Új, üveg hátsó szélvédőt és ülések mögötti szélfogót vezettek be, a csomagtartó méretét húsz literrel megnövelték, a karosszériát merevebbé tették, légellenállását pedig 0,38-ról 0,36-ra csökkentették. Megtartották az elismert, elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztéseket, de némileg áthangolták, és vastagabb kanyarstabilizátorokat építettek be, a hátsó tengely önzáró differenciálművel gazdagodott, a kerekek méretét pedig 14-ről 15 colosra növelték.
2001-ben következett be az első modellfrissítés, amikor is némileg változtattak a lámpák formáján, új műszereket kapott a szerelvényfal, jobb oldaltartásúak lettek az ülések. Műszakilag sem maradt változatlan, tovább növelték a karosszéria torziós merevségét, 16 colosra növelték a kerekek átmérőjét, az amerikaiak kedvéért felkerült az extralistára az automatikus váltó, változtattak a kipufogórendszeren, az 1,8-as motor pedig változó szelepvezérlésű lett, így a teljesítménye 146 lóerőre nőtt. 2004-ben a típus 15. évfordulóján újra hozzányúltak az MX-5-öshöz: púpos, alacsonyabb csomagtartót és új felniket kapott, ezüst díszbetét került a középkonzolra, és felárért lehetett rendelni krómozott bukócsöveket a hátsó ülés mögé. Ezzel egyidejűleg bevezették a sportváltozatot, amely hatfokozatú váltóval, még merevebb karosszériával, Bilstein-gátlós sportfutóművel és sportgumikkal, valamint egy hajszálnyival nyomatékosabb 1,8-as motorral tudott többet az alapváltozatnál.
Esküdt Attila NB-je még a modellfrissítés előtti, 1,6-os példány, szintén gyári állapotban, tuningmentesen. Utastere ugyanúgy kissé szűkös, mint az NA-nak, de a formák már sokkal lekerekítettebbek, látszik rajta, hogy a kilencvenes években a gömbölyű volt a divat. Gyönyörű a háromküllős Nardi-sportkormány, a kerek légbeömlők formája és helye szinte változatlanul megmaradt az elődből. Menet közben érezhető, hogy merevebb a karosszéria, nem nyeklik-nyaklik annyira az útegyenetlenségeken, de a nagyobb tömeg a menetteljesítmények romlását is előidézte, azonos 1,6-os motorral közel egy másodpercet kap 100 km/óráig az NA-tól. Motorja hasonlóan élettel teli, mint a réginek, de a váltója már valamivel simábban kapcsolható, nem annyira karcos. Érzésre sokkal közelebb van a régihez, mint az újhoz, ami az egyező műszaki alapoknak köszönhető. Kívülről talán ez a legkevésbé karakteres, de élményben semmivel sem rosszabb a másik kettőnél, a belső dizájnja pedig talán a legjobb, leszámítva a még mindig a vezető oldalán lévő kézifékkart.
Az NB-tulaj véleménye
Egy igazi élményautót kerestem; tavaly, az első nyári napok után döntöttem el, egy Mazda MX-5-ös lesz az igazi. A bukólámpás nem tetszett annyira, ezért NB-t vadásztam. Több – a hirdetésben szereplőnél az életben jóval hervadtabb – példány megnézése után találtam ezt a frissen behozott, 2001-es évjáratú, 147 ezer kilométert futott darabot. Rögtön beleszerettem, a szerelő sem beszélt le róla – azóta is hű társam az esőmentes napokon.
A többiről:
Először az új NC-t vezettem. A saját, második generációs MX-5-ösöm után úgy éreztem magam benne, mintha körém építettek volna egy tankot. Magasabb az ajtó vonala, én is magasabban ülök benne, már nincsenek szemmagasságban a rendszámok – nem hittem volna, hogy ennyit számít ez a pár centiméter növekedés. Masszívabb az autó, nyilván biztonságosabb is, van légkondicionáló, modernebb műszerek, de lassabban reagál a gázpedál, és kicsi elveszett a szabadságérzésből.
Ezután átültem a bukólámpásba. Az NA igazi kis gokart. Megnyílik körülöttem a világ, újra elkap a megszokott érzés. Kicsit jobban zörög, mint az enyém, kevésbé fog a fék, de sokkal jobb érzés vele autózni, mint az NC-vel.
Amikor visszaülök a saját NB-be, tudom, megérkeztem. Tetszenek a műszerek, nem zörögnek az alkatrészek, úgy megy, ahogy megszoktam, ahogy szeretem. Nem hiába választottam ezt a típust…
Forrás: Origo
